Születtem Zalaszentgróton, 1970, április elsején.
Általános iskola után Herenden tanultam porcelánfestést két évig.
Budapesten a Képző és Iparművészeti Szakközépiskolában érettségiztem, könyvműves szakon.
Iskola után a Lengyel Kultúra Házában grafikusként dolgoztam, majd a Hajógyári szigeten egy díszletgyártó cég alkalmazottjaként.
Öt évig Molnár Sándor festészeti előadásait látogattam, és bár csak hallgattam az előadásait, hagyományos értelemben tanítványa nem voltam, mesteremnek mégis őt tartom.
Közben Zalaszentgróton nyári alkotótábort szerveztem festőkkel és szobrászokkal.
Három évig működött kezdeti formájában és erős, meghatározó élményanyagot hozott.
Később Lelkes Márk szobrászművész vitte tovább, szervezte újjá, és Villa Negra néven ma is élő művészeti társaság.
Ezekben az években sokat utaztunk, volt szerencsém látni Szicília őrült magas egét (ahogy Csontváry a jegyzeteiben bemutatja), és Hollandia alacsony egét, ahol egész nap rohannak a felhők. Mindegyik utazás egyben tanulmányút is volt a festészethez, bármelyikre szívesen gondolok vissza!
Ezekben az években leginkább alkalmi munkákból éltem, rajzoltam újságoknak, rajzoltam képeslapokhoz Budapest nevezetességeit, őszapó kaktuszt és vicces sünöket.
Rövid ideig voltak tanítványaim, és bár nem érzek magamban tanári vénát, néhányukra a mai napig büszke vagyok.
2004-ben férjemmel Perbálra költöztünk, azóta itt élünk.
Nyolc évig végeztem önkéntes munkát a budakeszi Korányi kórház hospice osztályán. Az itt megélt találkozásokból írtam egy könyvet, Mint a feketeszeder címmel, 2017 márciusában jelent meg.
Festészettel foglalkozom most is legtöbbet és legszívesebben.
Négy csoportos kiállításon szerepeltek képeim, és volt három önálló kiállításom.
Munkám leginkább Columbóéhoz hasonlít, keresek, kutatok.
Keresem egy ma lehetséges gondolat formáját, kutakodom a színek világában.
Vagy mint a vadlibák, akik atmoszférikus összhang által tájékozódnak.
Hát így. Columbó és a vadlibák. Hm. Nem rossz!
I was born in Zalaszentgrót, Hungary on 1st April, 1970.
After finishing primary school, I studied porcelain painting in Herend for two years.
I graduated from the Secondary School of Visual Arts in Budapest, specializing in bookbinding and book design.
Following my studies, I first worked as a graphic artist in the Polish Institute, then I was employed by a set designer company in Óbuda Island.
I attended the painting lectures of Sándor Molnár for five years, and even though I only listened to his lectures, I was not one of his students in the traditional sense, I still consider him as my master.
In the meantime, I organised creative summer camps in Zalaszentgrót involving painters and sculptors.
These camps operated for three years in their initial form, and provided a strong, defining experience.
Later sculptor Márk Lelkes took the camp over, reorganised it, and it still exists as an art society under the name Villa Negra.
During these years we travelled a lot, I had the chance to see the crazy high skies of Sicily (as Csontváry describes in his notes) and the low skies of the Netherlands, where clouds rush all day long. Each of these trips was also a study trip for painting, any of which I fondly remember and cherish.
In those years I mostly lived from casual jobs, drawing for newspapers, drawing postcards of Budapest landmarks and drawing “old man cactus” and funny hedgehogs.
For a short period of time, I also had students, and although I don’t have a teaching vein, some of them I am proud of to this day.
In 2004 I moved to Perbál with my husband, where we have been living ever since.
I did voluntary work for eight years in the hospice ward of Korányi Hospital in Budakeszi. Based on my encounters there, I wrote a book entitled Mint a feketeszeder (Like a blackberry), published in March 2017.
But painting is still what I do most and enjoy the most.
My paintings have so far been shown in four group exhibitions and three solo exhibitions.
My work mostly resembles that of Columbo: I search and explore.
I search for a form of an idea possible today, exploring the world of colours.
Or like wild geese, orienting themselves by atmospheric harmony.
There it is. Columbo and wild geese. Not bad!